Yiddishe madeleine keksz
Rubin Eszter: Barhesz (2012)
Kiadó: Ulpius – ház
210 oldal
Az elsőkötetes Rubin Eszter, Barchesz című, hátsózsebben is
kényelmesen elférő könyve az ünnepi könyvhét legújabb
gasztro-ínyencségeként került a köztudatba. A borító (v)eteti
magát, forma és színek könnyen emészthető olvasmányt ígérnek,
meglepetésre a könnyed külcsín mélyebb mondanivalót takar. Egy
harapás yiddishe madeleine süti, prousti értelemben vett eat,
pray, love – mai pesti zsidó nő öntükrözése, hagyományok és
modernitás összefonódása. Vitatható, hogy műfajilag regény
vagy sem, receptek tárháza vagy sem. Igen is meg nem is. Ahogyan
Weisz és Schwarcz Cecília dédunokái szerpentinen mennek hegynek
fel, völgybe le, úgy váltakoznak a műfaji és az idősíkok az
emlékezés ízei, illatai nyomán.
A designer és egyben cukrász végzettséggel is rendelkező Rubin
Eszter írása egy hosszú lélegzetvétel – posztmodern enteriőr,
amelyben generációk és család, szerelem és szenvedély, illatok
és pillanatok látszólag szabálytalan sorrendben töltik ki a
teret. A cselekmény maga az idő, az összekötő kapocs a zsidóság,
mert az egész zsidósdi egy nagy purimi karnevál, csak a
purimmal ellentétben a többi ünnepen kötött a témaválasztás.
Rubin Eszter könyvében is kötött a témaválasztás. A nő sorsa,
a pesti zsidó nő sorsa fonódik össze a frissen sült kalács
illatával. A Teremtés hetedik napja szent, a barhesz (chalá) és a
sabatkor fogyasztott ételek, a hal, a bor és a hús gemátriai
számértéke szintén hét. Minden tészták titkos
hozzávalójának a sabati kalácsnak elkészítése a
nőkre vonatkozó három törvény egyike. A barhesz a nőiség
megtestesítője, elkészíteni maga a költészet. Radnóti rabbi
ajánlása a lényegre tapint, jácár -יצר
kettős jelentése Bibliai értelemben fizikai
megformálás, Talmudi értelemben a lélek vágyakozása. Kettősség.
Édes is sós is a kalácsom. A felnőtt fejjel saját
elhatározásából a zsidósághoz és hagyományaihoz visszatért
szerző kiengedi a szellemet a palackból, felszakadnak az emlékek,
írása könnyű lebegés feketén-fehéren, a többé
semmi, a hullámzás, a zöldséges
libamell, Erec, mikve, Szináj-hegy
és a modern gasztrománia hegynek fel völgynek le útvesztőin. Az
illatpillanatok mögött Weisz Cili, Széfer Anna, Ilonka
nagymama, Gottlieb Edit sorsa teljesíti be az íróét, a történet
egy, csak a generációk váltakoznak. Nősorsok összefonódása és
barhesz tetejére hintett mák - szétszóratás, keserédes fájdalom.
Halott barheszek, ötnapos gyerek elvesztésének soha nem múló
fájdalma.
Az öntükrözés célja válaszkeresés, hegynek fel völgynek le
útkeresés, szerelem, vallás és mindennapi élet közötti
harmónia. Vajon tényleg létezik ilyen? A rabbi szerint az
ember mindig formálja a lelkét, a lélek az emberét. Jew
it yourself!
„Míg nem tanulok meg énekelni, nem vállalok gyereket. Előbb
külföldre kell mennem, hogy éljek, igazi életet, ami teljesen
más, mint az itthoni posvány, meg kell ismernem a világot, ami
izgalmas, ami világ. Ha nem megyek földkörüli hajóútra,
depressziós leszek, muszáj vitorláznom, utána téged is
elviszlek, majd egyszer, és akkor majd kialakul.
Akkor alijázni fogunk, kimegyünk az Ígéret Földjére, addig
ne csináljunk itthon semmit, várom, hogy megérjen rá a helyzet,
nem alijázhatok, míg be nem tértem, ahhoz körül kell metéltetni
magam, az meg biztos fáj. Előbb megtanulok imádkozni, újabb
diplomát kell szereznem, addig halasszuk el a dolgot, amíg le nem
teszem a nyelvvizsgát, meg a diákhitel, most itt ez a munka,
határidős, addig kibírod. Én is kibírom valahogy, pokoli nehéz
tartani magam, hogy elválaszt az élet, de mégis annak ellenére.
Hogy soha nem látlak, egy szót sem váltunk, nem lehet, de tudod,
hogy csak addig. És akkor el fog jönni, majd utána, majd meglátod,
majd meglátom.„
